A KSE szakmai álláspontja a GVH jelentésére

2023.02.10-én a Gazdasági Versenyhivatal az alkoholos és alkoholmentes italtermékek magyarországi vendéglátóipari egységekben történő forgalmazásának piacán lefolytatott ágazati vizsgálatról azt követően jelentést készített. A jelentéstervezet és mellékletei letölthető pdf formátumban ezen a hivatkozáson.

Az ebben foglalt állításokra az alábbiakban reagál a Kisüzemi Sörfőzdék egyesülete:
– a KSE részletes szakmai álláspontja ezen a hivatkozáson letölthető.

Rövid összefoglaló és kiegészítés a főbb piaci problémákról és a GVH tevékenységéről

Piacok elzárása a magyar sörfőzdék előtt

A GVH 2011-ben indult vizsgálatában már megállapította, hogy a három piaci erőfölénnyel rendelkező multinacionális vállalat  “…hasonló́ HoReCa szerződéseinek párhuzamos hálózata olyan piaci hatásokkal járt, amelyek egyrészt, megnehezítik a már piacon lévő vállalkozások piaci részesedésének növelését, másrészt a szerződéses rendszerűk egészével, a piaci helyzetükkel, valamint egyéb piaci körülményekkel egyetemben nem teszik lehetővé, hogy potenciális versenytársak valós és konkrét piacralépési lehetőségekhez jussanak az érintett HoReCa piacon…” (Vj-49/2011/362) Most 2023-ban a GVH más szavakkal, de ugyanolyan hatású piackorlátozó gyakorlatokat tár fel, azaz azt, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok továbbra is ugyanúgy zárva tartják a kisüzemek előtt a csapolt sör piacot. 

Jogellenes korlátozások a nagykereskedői szerződésekben

A 2011-ben indult GVH vizsgálat számos törvénytelenséget rögzített a három piaci erőfölénnyel rendelkező multinacionális vállalat szerződéses rendszerében. 12 évvel később mégis ezt kell olvassuk: a piaci erőfölényben lévő multinacionális sörgyárak olyan szerződésekbe kényszerítik bele a vendéglátószektor több mint 75%-át ellátó ital-nagykereskedő cégeket, amelyekben a sörgyárak meghatározzák az ital-nagykereskedők továbbértékesítési árait, földrajzilag lehatárolják az ital-nagykereskedők működési területét, befolyásolják, hogy az ital-nagykereskedő milyen termékeket forgalmazzon, illetve milyen termékből mennyit értékesítsen. Mindemellett adatgyűjtés nyomán még ellenőrzik is, hogy a nagykereskedők kiknek, mit és ténylegesen mennyiért adtak el. Tehát a piaci erőfölényben lévő cégek a verseny elől elzárt piacon nemcsak azt írják elő, hogy milyen terméket vásárolhat meg egy vendéglátó, hanem azt is, hogy a vendéglátók mely ital-nagykereskedőtől, milyen áron vehetik meg az előírt termékeket.

 

Fogyasztók megkárosítása

A GVH idei anyagában már meg sem vizsgálta, hogy a csapolt sör piacon a piaci erőfölénnyel visszaélő külföldi mamutvállalatok, az általuk elzárt piacon, az általuk jogellenesen irányított nagykereskedői szerződések segítségével milyen többlet-árrést realizálnak például a csapolt sörökön. Sőt, az anyagban utalásokat is tesznek arra, hogy a fogyasztók esetlegesen “részesülhetnek” a jogellenes piaci körülmények teremtette helyzet “előnyeiből”. A GVH korábbi anyagaiból idézve: „…az eljáró versenytanács szerint a feltárt tényállás és a piaci szereplők véleménye alapján megállapítható, hogy a HoReCa egységek a vizsgált megállapodásokhoz kapcsolódó marketingtámogatások révén elért árelőnyt nem adják tovább a fogyasztók részére. Ezt mutatja – egyebek mellett – az a tény, hogy az on-trade szegmensen mintegy 65 %-kal nagyobbak az azonos mennyiségre eső árak/árbevételek, mint az off-trade szegmensen, ahol nincsenek kizárólagossági kikötéseket tartalmazó szerződések a sörgyárak és az eladók között…” Tehát maga a GVH mutatja ki, hogy a magyar vendéglátók és végül a sörfogyasztók 65%-kal fizetnek többet a három külföldi nagyüzemi sörgyár söreiért, mint egyébként versenyhelyzetben kellene, mivel a verseny elől elzárt piacon, kihasználva az ital-nagykereskedőkkel kötött szabályozott szerződéses rendszereket, úgy árazzák a multik az olcsó termékeiket, ahogyan csak akarják.

A GVH „hivatali visszaélése”

A GVH-nak alapkötelessége a piaci verseny tisztaságának és jogszerűségének őreként megakadályozni a tudomására jutott törvénysértések további elkövetését.

A GVH megállapította már a 2011 évi kutatása után (Vj-49/2011/362): “…Heineken, Dreher és Borsodi gyárakszerződéseinek párhuzamos hálózatai piaclezáró jellegű versenykorlátozó hatással jártak az érintett piacon, amely magatartás megvalósítja az EUMSZ 101. cikk (1) szakaszában leírt tilalmat.” Azt is megállapította, hogy „…az érintett vállalatok sem külön-külön, sem együttesen értékelve nem teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítési feltételeket…”

Azaz a három külföldi mamutvállalattal szemben alkalmazni lehet és kellene is az EUMSZ 101-et.

A GVH jelen anyagában számtalan megállapításnál egyértelmű az, hogy a multinacionális vállalatok szerződései az EUMSZ 101 (1) tiltása alá esnek. Mit tesz a GVH, mint illetékes hatóság? Azonnali versenyfelügyeleti eljárás és bírság helyett az alábbiakat írja jelentésében: “javasolja átgondolni”, “fokozottan kellene ügyelniük arra”, vagy “érdemes a vendéglátósoknak nyitott szemmel járniuk”. Ez az anyag így a GVH elmúlt 20 évének legnagyobb szégyenfoltja. Az elmúlt 12 év során rendszeresen kimutatott, jogsértések után a GVH indítson versenyfelügyeleti eljárást, azaz szüntesse meg a fogyasztókat és a magyar államot százmilliárdokkal megkárosító, a magyar tulajdonú sörfőzőket pedig tönkretevő jogsértéseket! A KSE a törvény alapján a legmagasabb bírság kiszabását kéri a jogsértőkre, és egyben javaslatot tesz, hogy a befolyó -legkevesebb 15-20 milliárd Forintos- bírságösszeget fordítsák olyan magyar vendéglátóhelyek támogatására, amelyek nyilatkozatban vállalják a jövőben a hazai kisüzemi sörfőzdék csapolt söreinek forgalmazását is.

Nemzetközi példák

A GVH munkájához számos európai példa használható lenne. Legelőször is kiemelnénk a GVH jelentésében is hivatkozott görögországi joggyakorlatot: ott a 2010-es években vizsgálta a görög versenyhatóság a sörpiac szerkezetét és szerződéses rendszereit. A GVH-hoz hasonlóan megállapították ugyanazokat a törvénytelenségeket, valamint az EUMSZ 101 (1) megsértését. Csakhogy ezek után a görög hatóság a görög történelem legnagyobb versenyjogi bírságát szabta ki az ottani legnagyobb -Heineken tulajdonú- sörgyárra, egyúttal megszüntette a jogsértő piaci gyakorlatot. Továbbá javasoljuk figyelembe venni a belga, vagy a norvég példákat: ezekben az országokban az elmúlt években lényegesen korlátozták, vagy akár meg is tiltották a kisüzemi csapolt sörök korlátozását eredményező multinacionális megállapodásokat, sőt, Norvégiában még arra is köteleznek multinacionális céget, hogy helyszűke esetén eltűrje a saját sörcsapján való kisüzemi sörcsapolást. Ezzel szemben úgy tűnik mintha a magyar hatóság megállapodott volna a multikkal, hogy itt majd azok önkéntesen visszafogják a piaci korlátozásaikat.

 

A magyar fogyasztók

Egyúttal köszönettel tartozunk a GVH-nak, ugyanis jelentésükben kimutatták, hogy: 

“…a válaszadók 33%-a hajlandó többet fizetni kézműves sörökért. (másik 34%-uk nem lenne hajlandó erre) Valamivel többen érzik úgy, hogy nem fontos számukra, hogy legyen csapon is kézműves sör (37%), mint akik azt szeretnék, hogy legyen (25%)…“

“…a megkérdezettek kétharmada úgy találta, hogy kevés helyen lehet csapolt kézműves söröket kapni, illetve nagyjából ugyanekkora részük szerint úgy általában kevés helyen lehet kisüzemi sört kapni. A válaszadók több, mint fele örülne annak, ha sok helyen kínálnának csapolt kézműves söröket…”

A GVH kimutatása alátámasztja a KSE becsléseit is: Magyarországon mind az on-trade, mind az off-trade sörpiacon létezik 25-33% sörfogyasztó, akik kisüzemi söröket fogyasztanának. Ha tehetnék. Az a tény, hogy a magyar sörpiacon a kisüzemi söreladás aránya 1-2%, szemben a három multi 96-97%-val egy dolognak köszönhető: a külföldi mammutvállalatok elzárják a sörpiacot a kisüzemek elől. Ez minden évben 80-90 milliárd forint árbevételt vesz el a kisüzemi sörszektortól és csatornáz át „illegálisan” a multinacionális vállalatokhoz. Amennyiben a magyar kisüzemek hozzáférnének saját fogyasztóikhoz a vendéglátóhelyeken, úgy meglenne a bázisuk arra, hogy kapacitásukat tovább növelve az off-trade szektorban is kedvezőbb árakkal szolgálják ki a lakosokat. Azaz a kisüzemi sörgyártók a multinacionális cégek meglévő piacának legalább egyharmadát lennének képesek elvenni, mellyel a GKI Gazdaságkutató szerint is 6.000 új munkahelyet hoznánk létre, évi 5 milliárd forinttal nőne a magyar költségvetés bevétele is, továbbá sokkal szélesebb és magasabb színvonalú termékkínálat létezne a sörszeretők számára (GKI: “A kézműves sörpiac helyzete és lehetőségei Magyarországon. 2017. december 15.”)

Hivatkozott EUMSZ jogszabály (EUMSZ 101. cikk: kiemelve azon részek, melyek megsértését a GVH tényszerűen megállapítja) 

(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

  1. a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
  2. b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
  3. c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
  4. d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
  5. e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.

EGYSZERŰSÍTETT ÖSSZEFOGLALÓ IDŐRENDBEN

2011-2015

  • A GVH megállapította, hogy a magyarországi három multinacionális sörgyártó piaci részesedése olyan nagy, hogy uniós versenyjog EUMSZ 101 pontja alá esnek.
  • A GVH már 2011-ben indult vizsgálatában megállapította, hogy „…a magyarországi multinacionális sörgyártó vállalatok megsértik az EUMSZ 101 (1) pontját, tiltott módon (kizárólagos és mennyiségi szerződésekkel, kötelező terméktartással, stb.) korlátozzák a csapolt sör piacán a szabad versenyt és a kisüzemek piachoz való hozzáférési jogait. (Vj-49/2011/362)
  • A GVH azt is megállapította, hogy a verseny elől elzárt piacon a multik 65%-os felárral adták el a söreiket, ami felárát végül a károsult fogyasztók fizetnek meg. (Vj-49/2011/362)
  • Nagyjából párhuzamos időben, nagyjából hasonló okokért a görög versenyhatóság a görög történelem legnagyobb bírságát rótta ki a görögországi Heinekenre és megtiltotta a jogsértő magatartást. A magyar GVH ezzel szemben zárt ajtók mögött megegyezett a multikkal, hogy azok majd önkéntesen megszüntetik a törvénytelen piaci korlátokat.
  • A három külföldi sörgyártó mamut piaci részesedése bőven 90% feletti, a magyar tulajdonú kisüzemek pedig a piac 1-2%-án versenyeznek leginkább egymással, a csapolt sör piachoz nem férnek hozzá.

2016 – 2022

  • Az önkéntes megállapodása hatástalan, a GVH tűri csendben a jogsértő állapotot.
  • Más európai országokban (pld Belgium, Norvégia) a versenyhivatalok megtiltják, vagy jelentősen korlátozzák az ottani sörmamutok hasonló jogszerűtlen piaci eljárásait. Ebbe belesnek a mennyiségalapú árkedvezmények, a mennyiségi lekötések, de Norvégiában a multi kis méretű vendéglátókban még azt sem tilthatja meg, hogy a saját maga által biztosított nagyüzemi sörcsapon a vendéglátós kisüzemi sört csapoljon.
  • Mivel a GVH nem tett semmit, így időközben a Magyar Kormány -védve a magyar fogyasztókat és kisvállalatokat- módosítja a Kereskedelmi Törvényt azzal a céllal, hogy élénkítse a vendéglátószektorban a piaci versenyt. A törvény végrehajtásának ellenőrzése azonban a GVH kezébe kerül. A GVH a törvény végrehajtásáért nem tesz érdemi lépéseket.

2023

  • A GVH kimutatja, hogy a sörfogyasztók 25-33% már kisüzemi sört inna. A három külföldi sörgyár piaci részesedése továbbra is 90% körüli, a magyar tulajdonú kisüzemek pedig továbbra is a piac 1-2%-án versenyeznek – továbbra is főleg- egymással.
  • Új ágazati jelentésében a GVH feltárja, hogy a vendéglátókban a multinacionális vállalatok továbbra is korlátozzák a kisüzemek piaci hozzáférését. Azt is feltárja a GVH, hogy rögzítik a vendéglátóhelyeket kiszolgáló, választható ital-nagykereskedéseket is.
  • Új ágazati jelentésében a GVH azt is feltárja, hogy az italnagykereskedésekkel kötött határozatlan idejű szerződéseikben a nagy sörgyárak:
    • “ajánlott” árakat rögzítenek, melyeknek betartását pénzzel jutalmazzák, az eltérést büntetik;
    • eltérő áron adják ugyanazokat a termékeket;
    • földrajzilag korlátozzák, melyik nagykereskedő hol árulhat terméket
    • pénzügyileg motivált, vagy szankcionált eladandó éves sörmennyiséget, továbbá kötelező terméktartást is rögzítenek;
    • bekérik a nagykereskedők továbbértékesítési adatait, azaz melyik vendéglátónak, mit, mennyit és milyen áron értékesítettek.

Ezekkel a szerződésekkel a külföldi sörmamutok a teljes csapolt sör piacot és a piaci árazást is kontrollálni tudják – illetve őrizni képesek piaci részesedésüket. Amit feltár a GVH, az kifejezetten törvényellenes, az EMSZ 101 (1) által tiltott.

A GVH ÁLTAL FELTÁRTAK GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI

  • Becslések szerint a fogyasztók akár 2-300 forinttal többet fizetnek egy korsó sörért. Ez nagyságrendben évi 20 milliárd forintot jelent, azaz a GVH tudomására jutása óta 200 milliárd forint feletti összeget vettek el jogtalanul a magyar sörszerető polgároktól.
  • A vendéglátóhelyek nagy részén csak egy sörgyár termékei kaphatóak, így a termékválaszték a fogyasztóknak nem csak drágább, hanem korlátozottabb is.
  • Hiába a 25-33% piaci kereslet, a magyar tulajdonú kisüzemek nem férnek hozzá a magyar piachoz, így maradnak az 1-2%-os piaci részen.
  • A sörmamutok becslések szerint évi 80-90 milliárd forint árbevételt vesznek el így a magyar kisüzemektől, amelyek legnagyobb része ezért fejlődés és növekedés helyett a csőd szélén, veszteségesen az életben-maradásért küzd. Egy komplett kisüzemi iparág szűnhet meg 1-2 éven belül.
  • A sörfőző kisüzemek piaci hozzáférés hiányában nem hoztak és hoznak létre 6000 élelmiszeripari munkahelyet. (GKI: “A kézműves sörpiac helyzete és lehetőségei Magyarországon. 2017. december 15.”)
  • A magyar költségvetés bevételei évente 5 milliárd forinttal alacsonyabbak, azaz a törvénysértések GVH tudomására jutása óta több mint ötvenmilliárd forinttal károsodott a magyar állam is. (GKI: “A kézműves sörpiac helyzete és lehetőségei Magyarországon. 2017. december 15.”)

KÖVETKEZTETÉSEK

  • Az érintett jogsértések szankcionálása és megakadályozása a GVH feladata.
  • A GVH nem tudja, vagy nem akarja ellátni feladatát.
  • A GVH nem tudja, vagy nem akarja megvédeni a magyar fogyasztókat, nem tudja, vagy nem akarja megvédeni a magyar kisvállalatokat, nem tudja, vagy nem akarja őrizni az uniós, valamint hazai versenyjog előírásait.
  • A GVH tehetetlensége az elmúlt évtizedben azonosíthatóan, kimutathatóan, mérhetően több százmilliárd forintos károkhoz vezettek, és a károkozás továbbra is folyamatos.

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

  • A GVH lássa el valós feladatát, jogszabályszerű működését azonnal helyre kell állítani!
  • A sörpiacot átszövő jogsértő magatartásokat azonnal szankcionálni szükséges (az árbevétel akár 10%-áig lehetséges). Ugyanakkor mivel fennáll annak a valószínűsége, hogy a törvénysértő állapot bekövetkezéséhez és fenntartásához az anyavállatok központjaiból is közreműködtek, így a figyelembe veendő árbevétel nemzetközi szintű is lehet, nem csak magyarországi.
  • Többek között norvég mintára a jelentős piaci erővel rendelkező vállalatok számára (15% piaci részesedés felett) minden olyan tevékenységet tiltani szükséges, amely a piaci verseny korlátozását okozhatja, többek között:
    • kizárólagossági megállapodások;
    • kötelező terméktartási megállapodások;
    • terméktartáshoz, vagy eladási mennyiséghez kötött gazdasági előnyök nyújtása;
    • kis méretű vendéglátóhelyeken a szabad sörcsaphely elfoglalása és kisüzemi sörök csapolásának fizikai kizárása.

A KSE részletes szakmai álláspontja ezen a hivatkozáson letölthető.