Azt már megszokhattuk a Kraft-főzdéknél, hogy a Mad Scientist folyamatosan pörög, és orákulumként őrült receptekkel halmoz el minden sörszeretőt. A Horizont és a Monyo a saját bejáratott szortimentje mellé mostanában szintén (fél)őrült üzemmódba kapcsolt, és a sörfőzőik, Ábrahám Máté (Horizont) és Németh Anti (Monyo) jobban szabadjára engedheti a fantáziáját és a kreatívitását a limitált szériás sörökkel. Ez a Horizont Pilot Series és a Monyo Radical sorozata, amiből két igazi téli darabot nemrég sikerült kóstolnom – köszönet a Monyonak a mintákért!
Egy Milk Stout és egy Russian Imperial Milk Stout került ki a főzdéből, melyeket pár hozzávalóval Anti – kicsit amerikai ízlésvilággal – még tovább variált. Mielőtt azonban rátérnénk a sörkóstolásra, felmerülhet a kérdés, mi is az a Milk Stout? Maga a sörstílus az 1920-as évek Angliájában gyökerezik, a sör cukortartalmát hozzáadott tejcukorral emelik meg, így édeskésebb lesz, mert több maradék cukrot tartalmaz erjesztés után a kész sör. Javasolták a fogyasztását terhes és szoptatós anyáknak is. Hívják Sweet Stoutnak vagy Cream Stoutnak is, mert 1946-ban egy brit minisztériumi rendelet folytán egy időre betiltották, mivel a megtévesztő(?) tej szó szerepel benne, pedig csak a laktóz, a tejcukor van a sörben. (remek poszt a Milk Stoutról a Sertepertén). Talán legismertebb mai képviselője a Left Hand (ez nem a magyar Balkezes…) Brewery – Milk Stout-ja.
Kezdjük a könnyedebb sörrel – Monyo Beard Doesn't Make You a Brewer – Középerős, 7,3%-os klasszikus Milk Stout megbolondítva egy kis amerikai mogyoróval, vaníliával és pillecukorral. Kőolaj-szín, kis vörös csillogással és gyorsan illano, kicsit túl pezsgő szénsav jellemzi a pohárba töltve. Illatra olyan, mint egy amerikai napközis uzsonnája, toastkenyér teletolva mogyoróvajjal és leöblítve egy Vanilla Coke-kal. Ízre már egy kicsit magyrosabb. A mogyoróvaj helyett mogyorós nugátos csoki, és a Vanilla Coke-ba egy kis Unikum is beleborult. Igazi édesszájúaknak való sör, akik nem annyira szeretik a férfias, keményebb darabokat, de ismerkedni szeretnének a Stout-ok világával,
A Radical másik darabja némileg az előző továbbgondolása. Egy magasabb alkohollal (8,3%) és némi fűszeres, illatos csípősséggel ellátott Russian Imperial Stout, amibe szintén került tejcukor is.
Monyo We Don't Like Pepperazzis – Vaníliával és rózsaborssal (ami tulajdonképpen nem is bors és nem is csíp, csak jellegzetesen ízesít) megküldött sör, ami szintén nem túl dús habot produkál, és egy leheletnyit sötétebb fekete a könnyedebb társnál. Ha az előző a vanilla Coke, ez egyértelmű Dr Pepper. A rózsabors nagyon jól adagolva érkezik a csokis enyhén gyümölcsös (cseresznye, málna) illatok mellett és kicsi negédességet tesz hozzá a vanília. Az ízben egy gazdagon cukrozott befőttes koktélcseresznye és az orrfricskázóan borsos íz tesz hozzá az alap csokis stout élményhez, fűszeres, édeskés. Igazi poénhalmaz, lesz aki nagyon rákattan, lesz aki visszamenekül egy klasszikus RIS-hez. Engem kifejezetten szórakoztatott. Móka a köbön, igazi ízjáték, kis polgárpukkasztással, mint a New York-i étterem rántott csirkéje kaviárral.
Míg a Horizontnál a Pilot Series inkább a cizelláltabb mesterdarabok felé mutat, addig a Monyonál mindkét Radical-sörön – már a nevek alapján is – a kötetlen lazulás, a felhőtlen – de komolyan vett – poénkodás iránya sejlik föl, ami nekem – különösen a Pepperazzinál – nagyon bejön. A két sör még fiatal, egy kicsit jobban összeérve talán krémesebbek, kerekebbek, letisztultabbak is lesznek, és a szénsavjuk is kissé szúrósabb a stoutoknál kívánatosnál. Ám ha valaki konzervatív ízlésű sörgeek, de édesszájú ismerősei vannak, a Monyo Café-ban bátran rendelhet nekik mindkettőből, nem fognak csalódni. Ő meg nyugodtan áttérhet az első után egy Dead Rabbit-re vagy egy Black Alligator Saison-ra…
Eredeti bejegyzés megtekintése