Az elmúlt pár évben a nagyüzemi magyar sörgyárak is igyekeztek reagálni a hétköznapi sörkultúra egyre tapinthatóbb fejlődésére. Persze mindegyik a maga módján: a Dreher a kezdetben egészen tűrhető, de hamar unalmassá váló hidegkomlózással; a Soproni pár bizonytalan oldallépés után az Első Nagyüzemi Magyar Ipával; a Pécsi Sörfőzde pedig néhány fura, de alapvetően értékelhetőnek szánt lagersörrel. A kivétel a Borsodi volt, ami már elég régóta egyedülálló szereplője a magyar söriparnak annyiban, hogy kizárólag gyenge, kukoricás söröket, közepes licencsöröket, illetve esetleg még gyenge, kukoricás licencsöröket főz. Mindezt pedig úgy kívánja kompenzálni, hogy kiterjedt importtevékenységet folytat, a félbarna lagertől a meggyes lambicon át a flamand búzasörig terjedő spektrumon.
Eredeti bejegyzés megtekintése