444.hu, 2026. június 6. – Herczeg Márk

A rendszerváltás egyik csúcspillanata, hogy a Tisza-frakció ilyen tisztán fogalmazta meg a Szuverenitásvédelmi Hivatalt (SZH) alaptörvényi szinten megszüntető törvényjavaslatot:

Ez nemcsak a sajtónak, hanem minden magyarnak nagyszerű hír, ugyanis túlzás nélkül állítható, hogy az SZH volt az Orbán-rendszer legundorítóbb szervezete. Már a felmerülése előtt lehetett tudni, hogy orosz mintára kizárólag a kormánykritikus hangok elfojtására hozzák létre, és a hivatal alig több mint 2 éves történetét végignézve bárki beláthatja: jó, hogy vége van ennek a szarnak.

2023 őszén, mielőtt tíz évnyi külföldiügynöközés után elfogadták volna az SZH-t létrehozó törvényt – amit decemberben még Novák Katalin írt alá államfőként –, a magyar civilek és a sajtó mellett Dunja Mijatović európai emberi jogi biztos is arra figyelmeztetett, a szuverenitásvédelmi törvénycsomag fegyver lehet bárki ellen. Gulyás Gergely akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter akkor azt mondta, hogy a törvény nem érinti a sajtószabadságot.

A hivatal elnöke – akit a miniszterelnök nevezett ki – havi 5 milliós fizetést és mentelmi jogot kapott. A régi orbánista egykori Századvég-vezető Lánczi András fiára, Lánczi Tamásra esett a választás, aki volt már Habony Árpád jobbkeze, államtitkár, Századvég- és XXI. Század Intézet-igazgató, a „Soros-ügynököket” listázó Figyelő főszerkesztője és (havi 2,5 millióért) a közmédia online igazgatója is. Róla írt portrénkban akkor azt írtuk: „Lánczi Tamásban saját elvtársai sem igen bíznak, és egyetlen általa irányított szervezet sem húzta sokáig.”

Orbán Balázs azt mondta, Lánczi a szuverenitásunk záloga, tulajdonképpen egy „szuverenitásvédelmi ombudsman”. Lánczi akkor bizalmat kért (sosem kapott), és a hivatalát hungarikumnak nevezte. Kinevezése után Lánczi társasházának kapujára az ő fotója mellett Virág elvtárs és Péter Gábor ÁVH-főnök képét tették ki, ő pedig törölte minden korábbi Facebook-posztját.

A hivatal csak 2024 februárjában kezdte el a munkát, de Lánczi már január végén arról beszélt, hogy foglalkozniuk kell majd a médiával is. Már „dolgoztak”, amikor Lánczi világossá tette: most nem a kínai és az orosz befolyás vizsgálata a prioritás. (Hiába fordult tehát Tompos Márton az SZH-hoz a Magyarországon járőröző kínai rendőrök miatt.)

Márciusban lejárató kampányt, majd júniusban vizsgálatot indítottak az Átlátszó ellen, mint írtuk, ordas hazugságokkal, az Átlátszó pedig közölte, hogy nem működik együtt, jogi érvekkel cáfolták, hogy válaszadási kötelezettségünk lenne a feltett kérdésekre – első fokon pert is nyertek, az SZH pedig később el sem ment a tárgyalásra.

Akkor Lánczi Tamás azt mondta, hogy aki fél a hivatalától, az nem érti a demokrácia lényegét, ők az elemzések, jelentések készítése mellett a demokratikus párbeszédet akarják elmélyíteni. Az SZH felháborítónak találta, hogy a Velencei Bizottság szerint káros hatással lesz a demokratikus vitákra.

Az SZH március végén magánszemélyek bankszámláiról is kimutatásokat kért, Lánczi Tamás összesen hat állami szerv és köztestület vezetőjének küldött hasonló kérésekkel teli levelet.

Áprilisban indították el az első vizsgálatukat „a magyar sajtóban megjelent külföldi finanszírozási kísérlet gyanúját felvető információk alapján” a fideszes sajtóban erőltetett Datadat-kamubotrány miatt. (Ekkoriban tréfálkoztam azzal, hogy a Megafont is kellene vizsgálni, hiszen milliárdok elhirdetésével tömik ki a Facebookot, és ezen Magyarország csak veszít.)

Májusban kiderült, hogy az SZH megpróbálta rávenni a Magyar Ügyvédi Kamarát arra, hogy adjanak tájékoztatást az ügyvédek tevékenységéről, de a kamara ezt a jogszabályokra hivatkozva elutasította, erre Lánczi nyilvánosságra hozta az erről szóló levelezésüket. Az MNB közölte, hogy nem nagyon gyűjt és nem is nagyon ad ki adatokat az ügyfelei tranzakcióiról, és a NAIH is jelezte, hogy nincs együttműködési megállapodása az SZH-val.

Az SZH júniusban „egyedi – átfogó jellegű – vizsgálatot” indított a Transparency International tevékenységével kapcsolatban, mert a hivatal szerint „külföldről származó támogatás” felhasználásával a „választói akarat befolyásolására irányuló” tevékenységet folytatnak, illetve ilyesmit támogatnak. A TI alkotmányjogi panaszt tett, amit később az Alkotmánybíróság elutasított arra hivatkozva, hogy az SZH nem minősül hatóságnak. A TI Strasbourgba vitte az ügyet.

Lánczi szerint azért indítottak vizsgálatot a TI ellen, mert az ő jelentéseiket okolták az EU-s pénzek befagyasztásáért (a tényleges korrupció helyett). Végül arra jutottak, hogy a TI káros, stigmatizál és dezinformál, a TI szerint az SZH a rá vonatkozó előírásokat megsértve tette közzé a jelentést, amiben „a kommunista ideológia összeesküvés-elméleteit megszégyenítő kitalációk” voltak.

Eddigre még a ritkán felszólaló Magyar Újságírók Országos Szövetsége is úgy találta, hogy a demokratikus alapelvekkel összeegyeztethetetlen a szuverenitásvédelmi törvény. Az SZH úgy vágott vissza, hogy a MÚOSZ egyszer sem foglalkozott „a magyar nyilvánosságra gyakorolt legkomolyabb, önkényesen és átláthatatlanul végzett cenzúrával”, amit „a globális technológiai nagyvállalatok végeznek világszerte, és így Magyarországon is”. Júliusban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárást indított az SZH-val szemben, mert nem tette közzé a szerződéseinek egy részét.

A kormány bejelentette, hogy kötelezni fogja a pártokat és a médiumokat, hogy tegyék átláthatóvá a forrásiakat. Tusványoson Lánczi a 444-nek azt mondta, hogy a médiát nem tartja veszélyesnek, a mi tevékenységünket viszont igen, és a közmédiában nem találkozott orosz propagandistával, de a 444 kezei alatt egy semleges MTI-hírből is háborús uszítás lesz. A fideszes fesztiválon arról beszélt, hogy már látszik, hogy további jogszabályokra is lesz szükség.

Nyár végén újabb lejárató kampány indult a 444 ellen, mert részt vettünk az Eastern Frontier Initiative (TEFI) nevű, regionális biztonsággal foglalkozó, az Európai Bizottság által társfinanszírozott projektben – a vádak alapjaiban is hamisak voltak. Ősszel rászálltak a gödi akkugyár környezetkárosítása ellen küzdő civilekre is.

Az ex-III/III-as Horváth Józsefet nevezték ki a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet élére: a volt elhárító minden mögött külföldi befolyásolást sejtett: a Pegasus-botrány szerinte nemzetközi tőkéscsoportok harca, az SZFE-tüntetés kormánygyengítő forgatókönyvpróba, a sok bombariadó külföldről vezérelt, összehangolt akció volt – egy dolog volt fix: az oroszokkal nincs baj. (De azzal sem volt baj, hogy Bayer Zsolt amerikai pénzből lobbizott, hogy Magyarország amerikai fegyvereket vegyen.)

Lánczi azt mondta, nem vizsgálja, hogy mit csinált a múltban Horváth, aki szerinte nagyon felkészült szakember, nagyon komoly, mély tapasztalata van, és érti a szuverenitás kérdésének a fontosságát. „Ebben a házban egy rossz ember lakik” – matricázták össze Lánczi postaládáját.

Az SZH költségvetését 6 milliárd forintra emelték, ezzel az Alkotmánybíróság után a Gazdasági Versenyhivatalt is lenyomták, miközben 14-en dolgoztak Lánczi titkárságán, továbbá még 14-en a főtitkárságon. Lánczit a kormányülésre is meghívták. Az SZH vezetői a minisztereknél is többet kerestek, Lánczi a miniszterelnököt is lenyomta: a bruttó fizetése havi 5 483 520 forint lett, mellé évi 500 ezer forint ruhapénzt kapott, 411 885 forintot SZÉP-kártyára, és állami vezetőknek járó Škoda Superbet kapott hivatali és magánhasználatra.

Októberben az Európai Bizottság bejelentette, hogy beperli Magyarországot a szuverenitásvédelmi törvény miatt.

A gerilla hadviselésben jártas Somkuti Bálintot leigazoló SZH akciófilmes videóban mutatta be az új kutatót. Két napra rá arról értekezett, hogy jó, hogy 1956-ban nem segített nekünk a Nyugat, mert lehet, hogy mi is úgy jártunk volna, mint az ukránok. November 4-én azt írta, hogy az 1956-os hősök, akik november 4. után is harcoltak, nem hősök, hanem bolondok. Ez a baromság már az SZH-nak is sok volt, úgyhogy kirúgták. „Amit gondoltam, és amit abból leírtam, a legrosszabb kiragadott gondolat volt” – védekezett Somkuti.

Az SZH Átlátszóról szóló jelentése arra jutott, hogy: „Egyértelművé vált, hogy az Átlátszó – külföldi finanszírozás bevonásával – az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet folytat, Magyarország számára súlyos politikai, gazdasági és társadalmi károkat okoz.” Az Átlátszó pert indított, mondván, a jelentés „nyílt visszatérés az imperialista ügynökökkel riogató pártállami állambiztonsági propagandához”. Lánczi videóban vágott vissza azzal, hogy az Átlátszó csak azért működik Magyarországon, hogy hírszerzést végezzen. A független sajtó kiállt az Átlátszó mellett.

Hadházy Ákos kiderítette, hogy az SZH nettó 1,28 milliárd forintért rendelt kommunikációs szolgáltatásokat Balásy Gyula cégeitől, a hivatal reakciója erre ez volt: „A külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek ennek az összegnek a többszörösét költik el.”

2025 januárban az SZH kihirdette, hogy az Átlátszóhoz hasonló szervezetek ideje lejárt, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig újabb Stop Soros-törvényekre utalt. A februári vagyonnyilatkozata szerint Lánczi Tamásnak több mint 400 millió forint megtakarítása és öt budai lakása is volt, a kinevezése óta közel 65 millió forinttal növelte a vagyonát.

Csehország és Dánia is bejelentette, hogy csatlakozna a szuverenitásvédelmi törvény miatt Magyarország ellen indított EU-s eljáráshoz. Ekkora az SZH már ott tartott, hogy a kormánnyal szemben megfogalmazott kritika tulajdonképpen külföldről finanszírozott puccskísérlet.

Eközben a Magyar Sörgyártók Szövetsége, vagyis egyszerűbben a Sörös-hálózat nem árulta el, milyen jogcímen, és meddig kapott havi 500 ezer és 1 millió forint közti fizetést tőlük Lánczi Tamás. Ő azt állította, „egyszerű” kommunikációs tanácsadásért kapott pénzt.

Februárban Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy „a nemzetközi hálózatokkal le kell számolni, ki kell őket söpörni”, ezt az SZH is üdvözölte. Ekkor az SZH már egész Debrecennek nekiment, mondván, az előző tizenöt évben jelentős „hídfőállást épített ki Debrecenben a Soros György és az amerikai globalista elit befolyása alatt álló magyarországi hálózat. Nyomásgyakorló tevékenysége lefedi a város gazdasági, társadalmi és politikai életét.”

Maga a Szuverenitásvédelmi Hivatal dolgozott a szuverenitásvédelmi jogszabályok megerősítésén, szerintük a 2022-es választási visszaélés, a USAID körüli botrányok és az EU intézményeinek nemzeti szuverenitást sértő lépései miatt volt erre szükség.

Márciusban Schmidt Mária az SZH-hoz fordult, mert a Magyar Hang közérdekű adatokat kért tőle: a fideszes milliárdos azt kérdezte, ki kell-e adni adatok sokaságát, ha „azokat jelentős részben külföldről finanszírozott szervezet, újság kéri”. (A NAIH közölte, hogy ki kell adnia az adatokat.)

Ezután kamerával mentünk oda Lánczihoz, aki súlyos állításokat fogalmazott meg a 444-ről, de többszöri kérdésünkre sem támasztotta alá ezt bizonyítékokkal, sőt, szerinte ezt nem is kell bizonyítania. Lánczi Tamás önmagát egy autonóm állami szerv vezetőjének tartotta, arra a kérdésre pedig, hogy mit csinált Habony Árpád cégében, azt válaszolta: „Semmi közük hozzá!” Olvasóink ezután sorra küldték az anyagi támogatásokat.

Áprilisban jött a jogállamiságot vizsgáló LIBE EP-delegáció, amiről a koncepciós eljárásokat folytató Szuverenitásvédelmi Hivatal azt állította, koncepciós eljárást folytat ellenük.

Kicsit késve, de annál nagyobb elánnal, májusban benyújtották a szuverenitásvédelmi törvényjavaslatot: listázással, pénzek zárolásával és akár már a 2025-ös 1 százalékos támogatás (jogsértő) elvételével büntetett volna a kormány, és aki az SZH feketelistájára került volna, azt már a banktitok sem védte volna, a büntetés pedig a támogatás 25-szöröse lehetett volna – jogorvoslat nélkül.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője többszöri kérdésre sem volt hajlandó közelebbről meghatározni, kikre vonatkozik az orosz mintájú törvényjavaslatuk, ami kellően tág teret adott volna az SZH-nak. A törvénytervezetet beterjesztő, fideszes Halász János semmit sem akart mondani az ügyről, és az igazságügyi bizottság fideszes tagjai sem voltak képesek válaszolni arra, hogy miért csatornázhatja át az állam a már felajánlott 1 százalékokat. Az SZH-t egyébként ugyanaz az ügyvédi iroda képviselte, mint azt az alapítványt, ahová átcsatornázták volna az szja-felajánlásokat. 

A független sajtó élő adásban tiltakozott, a MÚOSZ azt írta, már a független sajtó túlélése a tét, az EP jogállamisági jelentéstevője pedig az autokrácia bebetonozásáról beszélt. A Magyar Bírói Egyesület – a Kúria elnökét, Varga Zs. Andrást felháborítva – közölte, a törvénytervezet és az SZH léte is sérti a jogállamiságot, egy rakás szakszervezet pedig azt írta, a törvénytervezet nem az átláthatóságról, hanem a megfélemlítésről szól.

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke provokációnak nevezte a törvénytervezetet, Karácsony Gergely főpolgármester pedig arra kérte Ursula von der Leyent, hogy amint elfogadják, az Európai Bíróság azonnal függessze fel az „átláthatósági” törvényt. (Grúziában ennél kevesebbért mentek tízezrek az utcákra, hiába küldött rájuk verőembereket a hatalom.) Lánczi azt állította, nem orosz, hanem amerikai mintára készült a törvénytervezet, pedig nem sok hasonlóságot lehetett felfedezni. Lázár János azt mondta, a sajtó pánikba esett, valójában jogászokat is megkérdeztünk, miért aggályos a tervezet. A Momentum az SZH-nál tüntetett.

Ekkor írtunk arról, hogy Láncziék már legalább egy éve gyűjtötték, kiket írhatnának fel a feketelistájukra: nemcsak a kormánnyal szemben kritikus sajtó és a civilek kerültek célkeresztbe, hanem találtunk ott nagyon veszélyes táncszínházat, vidéki tanodát vagy gasztroközösséget is.

Amíg az SZH dolgozóinak munkabérei és illetményei 2024-ben 950,8 millió forintot tettek ki, addig 2025-re már 2,2 milliárd forinttal terveztek, és a bérköltség úgy nőtt több mint a kétszeresére, hogy a létszám csak 19 százakkal lett több.

Kiderült, hogy a kormány is támogatta azt a filmklubot, amibe beleállt az SZH: a hivatal a jelentésében említette, hogy a KineDok programjában szerepelt egy transznemű tinédzserről szóló dokumentumfilm. Június 1-én a civilek néma menettel tiltakoztak a törvénytervezet ellen. Az új, trumpista amerikai emberi jogi jelentés ellenben rendben találta az SZH-t, inkább Nyugat-Európában és Brazíliában talált kifogásolnivalót.

Miután az Ukrajnából több éve tudósító, Válasz Online-os Vörös Szabolcs interjút készített Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, az SZH az írást „brüsszeli finanszírozású ukrán propagandának” nevezte, az újságírót pedig egy olyan médiahálózat szereplőjének, ami az ukrán háborús erőfeszítéseket támogatja. A lap perelt a hivatal által elkövetett hitelrontás utóélete miatt is. Az SZH egyébként – ami megint nem jelent meg az Átlátszó elleni per tárgyalásán – azzal érvelt, hogy Lánczi Tamás nem jogász, ezért véleményt közölt, amikor azt mondta, hogy az Átlátszóról szóló jelentésükben tények vannak.

Május végén az egyik Kormányinfó nagy része a nagytakarítási törvényről szólt, az esemény feszült hangulatban ért véget.

Júniusban Kocsis Máté belső vitákra hivatkozva bejelentette, hogy elnapolják a nagytakarítási törvény elfogadását, akkor úgy tűnt, őszig. Ennek ellenére nem maradt el Puzsér Róbert nagytüntetése a Kossuth téren. Lánczi közölte, hogy nem adta fel. Orbán júliusban azt ígérte, mindenképp megalkotják a törvényt, Magyar Levente államtitkár viszont később azt mondta, nem biztos, hogy a törvényjavaslat valaha újra a parlament elé kerül. Lánczi Tamás a Semjén-ügy miatt ősszel újra erőltette a törvénytervezetet, de az már sosem került a Parlament elé.

Júliusban Tusványoson megkérdeztük Horváth Józsefet, hogy hogyan lehet valaki ilyen kiemelt pozícióban ebben a rendszerben úgy, hogy korábban a kommunista titkosszolgálatnak dolgozott.

Az SZH ezután újabb, legalább 600 millió forintos, stratégiai tanácsadásról, kreatívkoncepció-alkotásról, és szükség esetén logós repiajándékokról költésről állapodott meg Balásy Gyula cégeivel.

Szeptemberben Lánczi Tamás ráfordult a Tisza Párt új applikációjára, mert gyanús lett neki, hogy azt Amerikában fejlesztették, a Tisza alelnöke ugyanis azt mondta, Amerikában dolgoznak még az app elérhetőségén – Magyar Péter szerint ezzel mindössze arra utaltak, hogy még nem lehet letölteni őket az AppStore-ból.

Orbán felhívására Lánczi többedmagával megalapította a Bajtársak Digitális Polgári Kört, pedig az általa vezetett SZH-nak a törvény szerint pártfüggetlennek kellett volna lennie. Az ezt kifogásoló Magyar Péterről Lánczi úgy nyilatkozott, hogy „külföldi bábnak is silány”.

Decemberre újabb ítélet született az Átlátszó-perben: kártérítésre ítélték az SZH-t. A hivatal vezető elemzője, Sári Miklós a bíróságon azt mondta, az Átlátszó finanszírozása azért döntően külföldi eredetű, mert a kollégái kiszámolták, és arról is beszélt, hogy a hírszerző tevékenység szerinte nem pejoratív kifejezés, így nem érti, miért tartja a vádat dehonesztálónak a lap. Idén februárban a Telex arról írt, hogy a Samsung vezetői az Átlátszó ellehetetlenítéséről tárgyaltak, majd a lapnál elindult az SZH vizsgálata. (A helyzet most úgy áll, hogy meg kell ismételni az Átlátszó-pert.)

Aztán jött április 12. és a Tisza-kétharmad, a Szuverenitásvédelmi Hivatal pedig elnémult. Lánczi Tamás hetekig hallgatott, aztán amikor megszólalt, amire Magyar Péter bejelentette, hogy haladéktalanul megszüntetik a sóhivatalt. (Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője ebben migránsveszélyt detektált.)

Szintén februárban közölte az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka, hogy uniós jogot sért az SZH-t létrehozó törvény.

Amikor a múlt héten a KDNP-s Rétvári Bence a Parlamentben azt mondta, a Szuverenitásvédelmi Hivatalra szükség van, a tiszás kétharmad önfeledten nevetett fel.

Lánczi Tamás szerint egyébként Brüsszel rendelte meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal eltörlését, mert „a hivatal a kezdetektől útjában áll mindazoknak az erőknek, amelyek fel akarják számolni Magyarország önrendelkezését”. Így ért véget az Orbán-rendszer legundorítóbb szervezete.