A Csíki Sörmanufaktúra a kezdetek óta sok vihart kavart a sörpiacon és a háttérben is sokszor "fortélyos félelem igazgat", amikor a csíkszentsimoni sörfőzde termékei kerülnek górcső alá, így egy könnyed vargabetűvel kezdem a konkrét kóstolást. Akit csupán a sör érdekel, nyugodtan görgessen lejjebb.
Egy kis visszatekintés: A Csíkivel kapcsolatban megjelenésükkor nagyon örültem, hogy az igaz magyarság – még ha egy sör mentén is – így összezár határon innen és az elcsatolt Erdélyben. Maga a sörgyár., mint létesítmány is ígéretesnek tűnt, hisz ők voltak az elsők a Kárpát-medencében, akik a miskolci Zip's rendszerét vásárolták meg, ami az egyik legdrágább a piacon, de legalább olyan minőséget is nyújt a használata. (Nem véletlenül vásárolt be itt a First Brewing is.) A szentsimoni sörfőzde (-gyár) laborháttere is vetekszik a legkomolyabb multik drága berendezéseivel, így tudnak nyugodt szívvel, hosszú lejáratú, pasztőrözetlen söröket forgalmazni nagyban, Dicséretes, hogy természetes úton (enzimek nélkül, nem használják az ún. High-Gravity-Brewing technikát – sörsűrítményből vízzel visszahigított sörkészítési eljárás, és a gyorsabb erjesztést is elhagyják – bár amíg nem készült el az üzembővítés, 2015 nyarán a megnövekedett kereslet miatt ők is "felpörgették" a termelést, ami időszakosan érezhető volt az akkor még Nem-Tiltott, csak sima Csíki sörön). Azóta a termékpaletta bővült a Szűretlen Csíki-vel, a komlósabb Székely Sörrel, a – szerintem kiforratlan és élvezhetetlen Csíki Mézessel, és a kicsit festőmalátás felhangú, de amúgy kellemes, a konkurens Ursus Black-et és a magyar Dreher Bak-ot, a két – szintén szerintem – legjobb román ill. magyar nagyüzemi barna sört feledtetni képes Csíki Barnát. A tendencia és a cél elég világos. Egy nagyon modern üzemben, a közízléshez közel álló lágereket készíteni és ügyes marketinggel a helyi és a honi magyarságnak minőségibb alternatívát kínálni és sugallni a nagy gyárak tucatsöreivel szemben.
Kézműves-e a Csíki? A kézművesség kicsit elhasznált fogalom lett a magyar piacon, ez bor, sajt stb. mellett a söröknél is sajnos így van. Részben divatszó, amit hangzatosan ráaggatnak egy termékre, természetesen azért, hogy jobban fogyjon. Itt a Sörbúváron is elmélkedtünk már, hogy mi fán is terem a söröknél ez a kézművesség. Ám nem véletlen, hogy a KRAFT, igyekszik elhatárolódni a "kézműves"-fogalmától, hisz az erősen devalválódott. A kézművesség egy filozófia, alkotó művészet, ami mellett egy költséghatékony üzemben előállított jó alapokkal bíró lágersör csupán tisztes iparosmunka lehet, aminek megvan a helye, nem kell mindig dupla IPA-t vedelni. Lehet persze érzelmileg, még akár politikai hozzáállás szerint is kötődni egy márkához, de az egy másfajta fogyasztói attitűd. Ezzel az érzésvilággal szemben a legobjektívebb kritikus is elbukik, még ha tiszteletben is tartja. És akkor most már térjünk rá a konkrét sörre!
Mi fán is terem a Krém Sör? Az amerikai sörkultúrában létezik a Cream Ale, az – ő meghatározásuk szerint – fűnyíró-sörnek aposztrofált, nagyon könnyű, jól csusszanó, alacsony alkoholtartalmú világos sör, amit literszám vedelhet az ember a fárasztó munka közben a tűző napon, hogy a szomját oltsa. Nincs igazán komoly karaktere, van egy kis malátásság, nagyon kevés észteres gyümölcsösség és egy leheletnyi komlós zárás az ízeiben. Amikor a Csíki piacra dobta ezt a sörét, először azt is hittem, hogy szakítva az eddigiekkel egy felső erjesztésű sört csináltak, de hamar kiderült, hogy egy 4,5%-os könnyedebb alsó erjesztésű világos lágersör. Persze a 6%-os alkoholtartalmú Csíki, Szűretlen Csíki és Székely Sör mellett ez valóban egy könnyed, szomjoltó darabnak ígérkezik, de azt a cseh sörkultúrából is tudjuk, hogy az igazán nehéz egy jó 10-es világost (a cseheknél ez a legkönnyebb sör, ők a szárazanyagtartalom és nem az alkoholszázalék alapján sorolják be a söreiket) főzni, amiben kevesebb az anyag, de a fogyasztók ugyanolyan ízeket várnak el, mint a súlyosabb testvérsöröktől. Viszont, ha jóféle, akkor ez fogy talán a legjobban. Mennyire sikerült is ez a sörfőző mesternek? Tegnap volt szerencsém kóstolni a Krém Sört, és igyekeztem a Pesti Srácok sörkultúra-romboló promóvideója (aki látott már szánalmas anyagot, és nem volt elég, nyugodtan kattintson) helyett egy kicsit szakmaibb szemmel megvizsgálni az új Csíkit.
Csíki Krém Sör – Illat: csipkeszörpös, kellemesen malátaszirupos, pilseni malátás, szikvizes. Megjelenés: Aranyszín, kicsit laza, közepesen múló habszerkezet. Íz: Mintha rendes üveges szódával (ízes szikvízzel) toltak volna föl egy félbarna sört, kevés, gyorsan múló vizes malátás íz, tapadós, némileg orvosságos, grapefruitmag-ízbe hajló keserű, mint a magyar sors. A test és a könnyed maláta még hozná is a fűnyírósör-jelleget, de ez a komlózás nem idevaló. Talán, ha pilsesebb (akár tiszta Hallertau komló – német irány; akár a Saaz – cseh irány) lenne, nem volna ilyen kiugróan bántó a keserű a korty végén. Melegedve ez az utóíz még egy kicsit erősödik is. Kortyérzet: Kifejezetten kellemes a buborékja, apró, enyhén szúrós, frissítő hatású. Összességében felemás élmény, frissít, de a keserű elrontja a korty végét, viszont a magyar konyha ízeibe egész jó beilleszthető lehet, ha finomítanak a komlózásán.
Gasztro-kitekintés: Azt már a frankföldi világos és félbarna sörök közt is megfigyeltem, hogy az ízes, enyhén fémes (vasas) ízvilág remekül megy a magyaros, paprikás alapokon nyugvó konyhához. A lecsó, egy kellemes mértékben csípős parasztkolbász feledteti és némileg elnyomja a kellemetlen keserű utóízt, és nagyon jól harmonizál a szódás, enyhén malátás ízvilággal. Bár nem biztos, hogy ez volt az alapvető alkotói szándék, ám egy kellemes ozsonnázás mellé, amihez válasszunk vékonyra szelt vajpuha erdélyi szalonnát és jóféle magyar kolbászt, meg friss kenyeret, némi újhagymát, vagy az ebéd végén a friss kenyérrel való pörköltszaft-tunkoláshoz kiváló kísérő lehet a Csíki Krém Sör, ami valódi vidéki romantikát teremthet a teraszon. Így összességében még értékelhető kulináris élményt is ad, akár egy könnyed homoki, savankás fehérborból készített fröccs. Túl sokat ne várjunk tőle, kezeljük a maga helyén, és akkor nem ér csalódás!
Eredeti bejegyzés megtekintése